A dunántúli dombvidéken, a Dombóvári kistérségben, a megye délnyugati szögletében megbúvó település. Közúton a 61-es főközlekedési útról lehet megközelíteni. Vasúton Dombóváron át vonatpótló autóbusszal érhető el.
A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogya honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a XI. és a XII. században a Monoszló nemzetség tanyázik itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Héderváry család birtoka volt. A hódoltság végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a XVIII. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: "Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek." A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A török hódoltság után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár "népes" családjával. Németekkel való telepítését 1763 utánra teszik, de itt telepszik meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a Felvidékről, valamint Jugoszláviából magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, és a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.
Mára a településen a jól működő termelőszövetkezet sok helybélinek ad munkát, de többen a közeli két városban találnak munkalehetőséget. A községben a környező tepülésekhez viszonyíva nagyobb a vállalkozó kedv. Ma 47 vállalkozást tartanak számon, közülük 15 folytat kiskereskedelmi- és vendéglátó tevékenységet. Működik itt kft., bt., jelentős a mezőgazdasági vállalkozók száma, de takarékszövetkezeti kirendeltség is van.
A település lélekszáma az újra- és betelepítések hatására állandóan változott, 1996-tól folyamatosan tovább csökken; ma a létszám 1358, melynek túlnyomó többsége római katolikus. Keskeny szentéllyel épült barokk templomuk 1783-ból való (szerepel az országos műemléki jegyzékben).
Az infrastrukturális ellátottság megfelelő, az alapellátás biztosított. Az alapvető vonalas infrastruktúra a szennyvíz kivételével kiépült. A szilárd kommunális hulladék szállítása szervezett keretek között folyik. Jó a telefonellátottság és a kábeltévé-hálózat, a vezetékes gáz kiépítése 1997-ben megvalósult.
Az önkormányzat óvodát, általános iskolát, könyvtárat, sportlétesítményt tart fenn, ez utóbbinak köszönhetően a faluban pezsgő sportélet folyik. Az orvosi rendelőben egy háziorvos végzi a rendeléseket, szakellátás legközelebb Dombóváron, illetve Tamásiban vehető igénybe.
A közelmúltban készült el a falu egyik büszkesége, a Négyhalom Közösségi és Vendégház, me ly segítheti az eddig is eredményesen működő falusi turizmust. A település közelében húzódó gyulaji erdő - csodálatos vadállományával, kirándulási lehetőségekkel -, a termálfürdők közelsége bizonyára a falusi turizmus iránt érdeklődők figyelmét sem kerüli el.